Hogyan fedezted fel magadnak a táncot, és hogyan fedezett fel magának a tánc világa?

Nem is tudom. Idő és szenvedély kellett hozzá. Ötéves voltam, amikor táncolni kezdtem, aztán a gyakorlás során kialakult a szenvedély, ha érted mire gondolok… Aztán megláttak egy underground hip-hop csapatal, később jött a Nike, majd Madonna…

Hihetetlen gyorsasággal száguld a karriered. Elkapott már valaha az az érzés, hogy „igen, megcsináltam, amit szerettem volna.”

Ezt sosem fogom érezni. Még nem csináltam meg, és nem is hiszem, hogy az a pillanat el fog következni. Tudod, a tanulásnak sosem lehet a végére érni, sosem lehet teljesen betelni, valami mindig hiányzik, mert abban a pillanatban, hogy valamit megtanultál, az eszed már máshol jár, attól függően, hogy mennyire vagy szenvedélyes. Én igazán szenvedélyes vagyok, amikor táncolok, vagy játszok, vagy úgy általában, amit csinálok. Tudod, a tökéletesség szerintem nem létezik.

Világhírű vagy, sikereses… Mi az, ami még motiválhat? Mi az, amit igazán el szeretnél még érni?

Most, hogy szerepelek reklámban, meg színpadon is lehet látni, vissza szeretnék találni az eredeti motivációmhoz, szükségem van arra, hogy visszamenjek a régi csapatomhoz, a gyakorláshoz. Egy nagy kihívás, hogy újra olyan helyzetbe hozzam magam, mint amikor az egészet elkezdtem. Lehetek ezrek előtt, vagy forgathatok Madonnával, de azt semmi nem fogja pótolni, amikor egyedül voltam, amikor egyedül gyakoroltam, vagy a csapatommal nem volt semmim, csak a gyakorlás, a remény és a motiváció, hogy jó legyek, hogy érezzem, amit csinálok, hogy csak gyakoroljak, gyakoroljak, gyakoroljak és gyakoroljak, amennyire csak telik tőlem… Ehhez az alapmotivációhoz akarok visszatérni, ezt kezdtem el egy héttel ezelőtt. Egy hónapja fejeztem be a turnémat, aztán Los Angelesben voltam egy hónapig, ahonnan egy hete tértem vissza Párizsba, az otthonomba, és azóta ugyanúgy gyakorolok, mint a rég a csapatommal.

Százezrek szögezik a tekintetüket a színpadra, amikor fellépsz. Van még benned szorongás, ha kigyúlnak a reflektorok?

Nem is tudom. Talán most már többet kell bizonyítanom, mint eleinte. Mert eleinte megérkezel valamivel - vagy tehetséggel, vagy nem, de mindenképp kemény munka van mögötted és amögött, amit megmutatsz. Most, hogy már két éve csinálom, és az emberek néznek, egyre többet és többet kell beletennem. Mindig versenyhelyzetbe hozom magam, de nem az emberekkel, hanem saját magammal. A konkurencia nem a többiekkel szemben van, a legnagyobb félelmem én magam vagyok. Újra és újra magamba kell néznem, hogy milyen voltam, milyen lettem.
A mindennapokban mit adhat az embereknek a tánc?

A tánc az egy önkifejezési forma. Nem számít, hogy hentes vagy, vagy hogy egy kávézóban szolgálsz fel, vagy egy irodai asztal mögött ülsz. A tánc az a minden, ami szabaddá tesz, nem valami olyasmi, amitől félni kellene, amit rejtegetni kellene. A tánc nemcsak a technikáról szól, hanem azzal megmutatsz valamit, ami személyesen benned van. Tánc közben akármilyen furcsa is lehetsz, számomra az egyetlen lényeg, hogy igaz legyen.

Áthatja az életedet a tánc, akkor is, amikor nem táncolsz? Tudatosan használod a mozdulataidat akkor is, amikor, mondjuk lemész bevásárolni?

Nem is tudom. A test az egy hangszer, a test a beszéd egy formája.

…de használnod kell olyankor is, ha nem táncolsz.

Én mindig táncolok. Minden tánc. Mindenki táncol. Amikor megyek az utcán, és nézem az embereket, mindenki táncol. Bármi, amit a testeddel teszel: ha a fejed emeled fel, ha lehajolsz, azt a táncban fel tudod használni. Egy egész show-t lehetne csinálni zene nélkül, az emberek hétköznapi mozdulataiból. Ami engem illet, én mindig táncolok, egyszerűen muszáj, nem tudok ellene tenni semmit. Ha az aluljáróban ülök, és zenét hallgatok, és úgy érzem, táncolnom kell, táncolok. A csapatommal is ezt csináltuk. Néha repülőtéren táncoltunk, néha az aluljáróban, volt, hogy bevásárlóközpontokban, bárhol, ahol úgy éreztük, hogy táncolni lehet.

Mit tegyenek azok, aki még nem jutottak fel a csúcsra, akik még az út elején tartanak, de jó táncosok?

A legfontosabb tanácsom számukra az, hogy legyenek hűek magukhoz, és a szívükkel táncoljanak, ne az agyukkal.